A Szatmár Megyei Tanfelügyelőség, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti kihelyezett tagozata és a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet együtt keresnek megoldást az iskolaelhagyás problémájára.
Nemrégiben közzétett felmérések szerint Romániában az iskolaelhagyási ráta növekvő tendenciát mutat. A korai iskolaelhagyás leginkább a vidékre, valamint a roma közösségekre jellemző. Szatmár megyében a 2016/2017-es tanévben 256 diákot vettek nyilvántartásba, mint az iskolaelhagyás potenciális vagy már érintett áldozatát. Az uniós elvárások 2020-ig minden tagországban 10% alá szorítanák az iskolaelhagyás tendenciáját, ami nagy és nem könnyű feladat.
Bevált koncepciót alkalmaznak
A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet a Svájci Caritas kezdeményezésére, a kolozsvári Roma Közösségek Erőforrásközpontjával közösen 2014-ben svájci alapokból társfinanszírozott projektet indított. A szatmári és máramarosi régióban élő romák és más szociálisan hátrányos helyzetű csoportok életkörülményeinek javítása elnevezésű projekt célja a hátrányos helyzetű közösségekben élők felzárkóztatása nevelési, közösségfejlesztési és egészségügyi programok által. Az Erdődön, Túrterebesen és Nagybányán gyakorlatba ültetett projekt eredményei már szépen körvonalazódnak, hiszen a projekt hároméves időtartama alatt hatékonyan sikerült visszaszorítani többek között az iskolaelhagyás jelenségét. A három településen élő hátrányos helyzetű közösséggel való munka során alátámasztást nyert az a feltevés, miszerint az iskolaelhagyás meghatározó tényezője az, hogy sok gyermek már az előkészítő osztályt sem egyenlő eséllyel kezdi. Ezért a Caritas szakemberei nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minél több gyermek járjon óvodába, és ott olyan nevelést kapjon, készségeit olyan módon fejlesszék, hogy iskolába kerülésekor azonos szinten legyen a többi gyermekkel. A projekt keretében különböző alternatív nevelési-oktatási módszereket ötvöznek, amelyek a gyermeket helyezik a középpontba.
Az idei év folyamán vetődött fel az ötlet, hogy az eddig három települést érintő projektet kiterjesszék újabb helységekre is, amelyekben nagy a hátrányos helyzetű közösségek tagjainak számaránya. Ennek érdekében fogott össze a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti kihelyezett tagozata és a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet. Az együttműködés a Szatmár megyei óvodák valós helyzetének felmérésével indult, az óvónőknek szóló akkreditált képzéssel folytatódik, a képzés keretében elsajátított módszerek megfelelő gyakorlatba ültetését pedig mentorprogram segíti.
Fontos a jól felszerelt óvoda
A Szatmár Megyei Tanfelügyelőség által kijelölt, a projektben részt vevő húsz település egyike Magyargéres. A 724 lelket számláló faluban mindössze két óvodai csoport működik: egy kis- és egy nagycsoport, mindkettő magyar nyelven. Hátrányos és nem hátrányos helyzetű családból származó gyerekek egyaránt járnak az intézménybe. „Itt nincs különbség gyerek és gyerek között, mindegyiket egyformán szeretem, ugyanúgy nevelem” – mondja Oláh Magdolna, a kiscsoport óvónője. A 35 éves tapasztalattal rendelkező pedagógus szerint azok a gyerekek, akik rendszeresen járnak óvodába, sokkal valószínűbb, hogy megmaradnak az iskolapadban. Sajnos azonban nem ez a helyzet azokkal a hátrányos helyzetű gyerekekkel, akik nem járnak óvodába. A Magyargéresen is gyakorlatba ültetendő projekt révén az óvoda nemrégiben új játékokat és taneszközöket kapott. „Bízunk benne, hogy az óvoda korszerűbb felszereltségének híre motiváló tényezőként hat azokra a szülőkre is, akik eddig nem járatták óvodába a gyermeküket, hogy elhozzák ide és a többi gyerekkel együtt legyenek, tanuljanak, fejlődjenek.” – mondta Végh Halász Irma, a nagycsoport óvónője.
Palincas Erika
