Szent II. János Pál pápa húsz évvel ezelőtt avatta boldoggá Apor Vilmost, Györ vértanú püspökét, ennek emlékét ülték november 7-én reggel a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájában. A szentmisét Németh László prelátus, az olaszországi magyarok főlelkésze mutatta be. Németh a homíliájában három, a boldoggáavatási eljárásban fontos szerepet játszó személyt említett meg. Elsőként elődjére, Zágon József prelátusra emlékezett, aki Apor püspök irodaigazgatója és mártírhalálának tanúja volt. 1949-ben emigrált Rómába, ahol számos feladata mellett kitartóan fáradozott azon, hogy ráirányítsa a figyelmet püspöke vértanúságára. Másodikként Mindszenty József bíborosra emlékezett az olaszországi magyar főlelkész. Felidézte, hogy amikor a hercegprímás 1971-ben Rómába jött, a Szentek Ügyeinek Kongregációjánál igyekezett előmozdítani a szentté- és boldoggáavatási magyar ügyeket – azonban be kellett látnia, hogy egy szovjet megszállás alatt álló ország egyházában egy szovjet katona által lelőtt püspök boldoggáavatási ügye kilátástalan.
A harmadik személy, akit a szónok megemlített, Ternyák Csaba egri érsek, aki 1988-ban győri egyházmegyés papként lett a Pápai Magyar Intézet vezetője és Batthyány-Strattmann László boldoggáavatási ügyének posztulátora. A rendszerváltás hajnalán, 1989-ben jól érzékelte, hogy elérkezett az idő a vértanú püspök ügyének elindítására is. Pataky Kornél győri püspök nevezte ki Apor Vilmos római posztulátorának Ternyák Csabát. Elsősorban neki köszönhető, hogy az első magyar, akit a II. világháború után az oltár dicsőségére emeltek, Győr vértanú püspöke lett.
Németh László homíliájában felolvasta Zágon József levelét, melyet 1958-ban Apor Gábornak, a vértanú püspök testvérének írt, amelyben Apor Vilmos alig ismert lelkipásztori kezdeményezéséről tesz említést: Gyárváros volt Győrnek legelhagyatottabb területe szociális és lelkipásztori szempontból. Vilmos püspök úr változtatni akart. A sok eszköz közül az egyik egy labdarúgócsapat alakítása volt, melynek neve „Budai 11” volt. Azért budai, mert a telep a budapesti országút mellett volt. […] A labdarúgócsapat felszerelését és költségeit Vilmos püspök úr fedezte. […] Vilmos püspök úr nagyon a szívén viselte ennek a csapatnak ügyét. […] A csapat 1945 után felbomlott, politikai okokból az Egyház már nem foglalkozhatott ilyen ügyekkel.
A szentmisén, melyen egy felvidéki zarándokcsoport is részt vett, a hívek elénekelték Boldog Apor Vilmos himnuszát, majd azokért imádkoztak, akik a boldoggá avatásért fáradoztak, köztük Rolando Zera ügyvédért. Végül azt kérték Istentől, adjon ma is olyan hős lelkű lelkipásztorokat, mint amilyen Apor Vilmos püspök volt.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
