A keresztények iránytűje a keresztre feszített Krisztus követése, nem pedig egy meg nem testesült istené, hanem egy hús-vér Istené, aki magán viseli testvéreink sebeit. Így fogalmazott Ferenc pápa a Szent Márta-házban tartott csütörtök reggeli szentmisén.
Az ember valósága az, hogy a jó és a rossz között döntsön
A nagyböjt kezdetén újra felhangzik a megtérésre való erős hívás. A napi liturgia (Lk 9,22–25) ezt a buzdítást vetíti három valóságra: az emberre, az Istenre és az útra. Az ember valósága az, hogy a jó és a rossz között döntsön. Isten szabadnak teremtett minket, miénk a választás, de nem hagy magunkra, kijelöli a jó útját a tízparancsolattal. Létezik ezentúl Isten valósága: a tanítványoknak nehéz volt megérteni Jézus keresztjének az útját, mert Isten a teljes emberi valóságot magára vette, a bűnt kivéve. Nincs Isten Krisztus nélkül. Egy isten Krisztus nélkül „nem megtestesült”, nem valóságos isten.
Isten valósága az értünk Krisztussá lett Isten
Isten valósága az értünk azért Krisztussá lett Isten, hogy üdvözítsen minket. Amikor eltávolodunk ettől a valóságtól és Krisztus keresztjétől, az Úr sebeinek igazságától, eltávolodunk a szeretettől is, Isten szeretetétől, az üdvösségtől, és elindulunk az ideologikus Isten útján: vagyis az nem Isten, aki eljött közénk és közel lépett hozzánk, hogy üdvözítsen minket, és meghalt értünk – mutatott rá a pápa.
Testvéreink sebei: Krisztus, Isten sebei
A szentatya idézett egy párbeszédet egy agnosztikus és egy hívő között, amely egy 20. századi francia írótól származik. A jó szándékú agnosztikus azt kérdezte a hívőtől: az a problémám, nem értem, hogyan lehet Krisztus Isten? A hívő így válaszolt: ez számomra nem probléma. A probléma az lett volna, ha Isten nem lett volna Krisztussá. Ez Isten valósága: Isten Krisztussá lett, testté lett, és ez az irgalmasság minden művének alapja. Testvéreink sebei Krisztus, Isten sebei, mert Isten Krisztussá lett. Ez a második valóság. E nélkül nem tudjuk megélni a nagyböjtöt. Meg kell térnünk, de nem egy elvont Istenhez, hanem a konkrét Istenhez, aki Krisztussá lett.
Az egyetlen biztos út a keresztre feszített Krisztus követése, a kereszt botránya
Végül létezik egy harmadik valóság, ami az út. Jézus azt mondja: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!” (Lk 9,23) Az út valósága Krisztus valósága: követni Krisztust, megtenni az Atya akaratát, mint Jézus. Felvenni mindennap a keresztet és megtagadni önmagunkat, hogy Krisztust kövessük, hogy ne azt tegyük, amit mi akarunk, hanem azt, amit Jézus akar. Jézust kövessük. Ő azt mondja, hogy ezen az úton elveszítjük az életet, hogy aztán elnyerjük azt. Ez az élet folyamatos elvesztése, annak az elvesztése, amit én akarok, a kényelem elvesztése, hogy mindig Jézus útján járjak, aki mások szolgálatában állt és imádta Istent. Ez az igazi út – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa. Az egyetlen biztos út a keresztre feszített Krisztus követése, a kereszt botránya. A három valóság: az emberé, Istené és az úté a keresztény ember iránytűje, amely segít, hogy ne tévedjünk el – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
